Jelmagyarázat:
ÉnKÉP – Self-Image
This exhibition is an artwork about the connection of painting and photography that incorporates a 1-year period.
The series is about self-reflection, creating a Self-Image where the model can be part of the finished artwork. Viewers will encounter unique self-images. The photos were preceded by a painstaking soul-searching, the subsistence of the inner “’ME”.
It was challenging to create an atmosphere where a given person opens up and lets me into his/her personal world and thoughts. None of the characters in the series are painters, most of them didn’t even hold a brush in their hands since their childhood, so the first task for them was to overcome this fear. I helped them in the process, we painted the picture they had imagined together, this reflecting the personality of a given person.
This process of painting together was a really exciting experience. Our joint work was preceded by long conversations, through which it surfaced why each person decided to choose a specific colour, what it really meant to them and what phase of their lives they were in.
After the completion of the painting came the stage of opening up completely, when I painted their bodies with the colours and forms used in the painting; when they stood in front of the paintings, the persons themselves completely melted into their own “SELF-IMAGE”, becoming almost one with the painting.
Digital Exhibition
In the past one year, at the time of creating the paintings, my plan was to exhibit these right then in a suitable gallery. As the Corona virus situation in 2020 did not make this possible, I started pondering on how I could nevertheless display these pictures.
What would be the best platform for people staying at home to see the exhibition without having to leave their homes?
While I was thinking about a solution, I decided not to contact any galleries after all and I myself designed an imaginary “gallery” in digital space. This gave me a feeling of such freedom that I couldn’t even have imagined before! It was really exciting and fascinating to execute my own installations.
I’m really happy that this exhibition came about and can be seen from any part of the world and anyone can walk around virtually.
I would like to express my thanks to the 17 persons who were brave enough to take part in this work and for making this exhibition come true. They revealed what they imagined their inner self would be if it was a painting.
Special thanks to BASILISKUS 3D Zrt. for their help in creating the digital space.
ÉnKÉP
Ez a kiállítás egy olyan képzőművészeti alkotás, amely a festészet és a fotográfia találkozásáról szól, elkészítése egy éves munkát ölel fel.
A sorozat az önreflexiókról szól, olyan ÉnKÉP-et teremtve, ahol a modell részese lehet az elkészült alkotásnak. Nem szokásos önarcképekkel találkozik a néző. A fotókat megelőzte egy alapos belső önvizsgálat és belső „ÉN” megélése.
Kihívás volt olyan légkört teremteni, amelyben az adott személy megnyílik és beenged a saját személyes terébe és gondolataiba. A sorozatban résztvevő emberek egyike sem festő, legtöbbjük gyerekkora óta nem fogott ecsetet a kezébe, így elsősorban az ettől való félelmet kellett leküzdeniük. Ebben voltam a segítségükre, együtt festettük meg az általuk elképzelt képet, ami a leginkább kifejezi az adott ember személyét.
Nagyon izgalmas tapasztalat volt az együtt festés, a közös munkát hosszabb beszélgetések előzték meg. Amely során kiderült, hogy egy-egy ember miért választja az adott színt, mit jelent az pontosan számára és az élete mely szakaszán tart.
Az elkészült festmény után következett a teljes megnyílás, amikor a testre festettem fel a festményen használt színeket, formákat, majd a kép előtt állva a személy teljesen beleolvadt a saját „ÉnKÉP”-be, szinte eggyé vált vele.
Digitális Kiállítás
Az elmúlt egy évben, ameddig a képek születtek, az volt a tervem hogy ebben az időtájban egy erre alkalmas galériában kiállítom a képeket. Mivel 2020-ban a jelenlegi koronavírus helyzet ezt nem tette lehetővé, elkezdtem azon gondolkodni, hogy még is hogyan mutassam be a képeket?
Mi lenne a legjobb felület arra, hogy az otthon maradt emberek megtekinthessék a kiállítást, anélkül, hogy ki kelljen otthonról mozdulniuk?
Ezen gondolat mentén arra az álláspontra jutottam, hogy nem keresek fel semmilyen galériát, én magam tervezem meg egy fiktív „galériának” a terét digitális térben. Ez akkora szabadságot adott, amire nem is gondoltam. Nagyon izgalmas és érdekes volt a saját installációimat megvalósítani.
Nagyon örülök, hogy ez a kiállítás megvalósulhatott és így a világ bármely pontjáról megtekinthető és virtuálisan körbejárhatóvá vált.
Köszönet a kiállítás megvalósításáért annak a 17 embernek, akik bátran vállalták ennek a sorozatnak az elkészítését. Megmutatva, miképpen képzelik el a saját benső énjüket, ha az egy festmény lenne.
Külön köszönet a BASILISKUS 3D Zrt. közbenjárásáért a digitális tér megvalósításához.
Vecsei H. Miklós
Junior Prima-díjas magyar színész
-Hogyan élted meg a közös munkafolyamatot?
Utoljára általános iskolában festettem. Vászonra még sosem. Régi vágyam volt, hogy festékkel és ecsettel vászonhoz érhessek. Amikor feltettük az üres falra az üres vásznat csak félóráig néztem. Nem tudtam elképzelni, hogy lehetne szebbet festeni. Aztán észrevettem rajta az árnyékokat, az talán még szebb volt. A festés közben nagyon jól éreztem magam, elkapott valami műtermi hangulat, még cigarettáztam is közben, fehér bort is ittunk. Volt benne valami egyértelműen másik dimenzió. Szerettem nagyon, amikor még élénk a festék színe és rossz volt, hogy ha aprót is, de kicsit mindig fakul.
-Miért pont a Bosch kép adott ihletet, milyen előzményei vannak ennek a képnek számodra?
Nagyon szeretem ezt a képet. Nincs hozzá semmilyen különleges kötődésem.
Vonzanak a történelemben azok az alkotások, amelyek felérnek egy csodával. Szinte elképzelhetetlen számomra, hogy ezt egy élő ember festette sok száz évvel ezelőtt. Nekem a festészet és a gondolat csúcsa ez a kép, szebb és több mint a fehér vászon. Nem tudom pontosan, miért döntöttem úgy végül, hogy ezt kezdem el primitíven lemásolni.
-Hol látod magad, mint “ÉnKÉP” vagy önarckép a festményedben?
Magamat az üres helyekre rajzolt pöttyökben, az élénken maradt foltokban (jobb oldalt van egy rózsaszín husángszerű, azt nagyon szeretem) és a horgászó sellőlovagban a festmény tetején.
ÉnKép-Önarckép mint digitális szobor.
Rengeteget gondolkodtam azon, hogyan is képzelném el a saját festményemet. Miképpen lehetne kivitelezni egy önarckép elkészítését.
Mivel az összes résztvevőnek teljesen új terület volt a festés, így jött az ötlet, hogy én is egy számomra ismeretlen területen készítsem el a saját portrémat. A digitális térben képzeltem el magam, amihez 3D szkennelést használtam. A 3D modell textúrájának a digitális festése egy teljesen számomra is ismeretlen terület volt. Ennek a digitális festésnek megvannak a maga korlátai és össze sem tudnám hasonlítani a kézben tartott ecsettel és festékkel. Emiatt bennem is megvoltak azok a félelmek, amiket a résztvevőkön is érzékelhettem, bizonytalanság és az elvárások elengedését, hiszen ebben a munkában az a szép, hogy nincs jó vagy rossz megoldás. Gesztusok vannak, érzések és rengeteg szabadság. Én magamat egy elég sokoldalú embernek tartom, emiatt is a festésem rengeteg színből áll. Nincs is igazán kedvenc színem, vagy olyan, amire egyértelműen azt mondhatnám, ez a szín képviseli legjobban azt, ami bennem van.
Az önportrém elkészülésénél azt vettem észre, hogy igen is hatással voltak rám az eddig munkák. Így kicsit olyan érzésem is támad, mintha mindegyik festmény valamilyen formában megjelenne a saját festésemben is. Pont emiatt érzem, hogy egy jó összegzése volt az elmúlt egy év munkájának és ez által én is a részévé válhattam teljesen.